A színes{0}}bevonatú tekercsekhez használt bevonatok jellemzően négy komponensből állnak: gyanták (film{1}}képző anyagok), pigmentek, oldószerek és adalékanyagok. Az általánosan használt alapozók közé tartozik az epoxi, poliészter, akril és poliuretán; a konkrét választást általában a termék tervezett alkalmazása, a feldolgozási követelmények és a fedőbevonattal való kompatibilitás határozza meg. Az alapozó tipikus filmvastagsága 5-7 mikron között van. Az epoxi alapozók kiváló tapadást és vegyszerállóságot biztosítanak; a poliészter alapozók kiváló tapadást és rugalmasságot biztosítanak; az akril alapozók alacsony szerves oldószer tartalommal rendelkeznek; a poliuretán alapozók pedig vegyszerállóságban és rugalmasságban egyaránt kitűnnek.
A technológia fejlődésével nagy-teljesítményű, környezetbarát-porszórt-tekercsek jelentek meg. Ezek a termékek elektrosztatikus bevonási eljárást alkalmaznak, amelynek során polimer porbevonatokat szórnak a szubsztrátum felületére, majd magas hőmérsékleten keményítik, hogy nagyon sűrű bevonóréteget képezzenek. Az ezzel az eljárással előállított színes-bevonatú tekercsek számos előnnyel rendelkeznek, beleértve a kivételes korrózióállóságot (a hagyományos termékek 5-6-szorosát elérő sav- és lúgállóság), nulla formaldehid-kibocsátás, A2 tűzállósági osztály és az épület élettartamának megfelelő időjárásállóság. Ezenkívül a bevonat egyetlen menetben felhordható, így 35-200 mikron vastagság érhető el, ezáltal leegyszerűsítve a termelési munkafolyamatokat a későbbi iparágakban, például a háztartási készülékek gyártásában.